Az 1600-as évek elejére új zenei stílus kezdett kibontakozni, megjelent a harmóniákkal kísért basszusjáték, a "basso continuo", így azegyre gyarapodó szóló irodalom mellett a csembaló vált az egyik legfontosabb kísérőhangszerré a barokkban, így képezve állandó tagját és bázisát a korabeli zenekaroknak.

A hangszerkészítő alkotó és az előadóművész zenei látásmódja egységként tudja a zene megszületését szolgálni, ezt mutatja be egyedülálló módon a terem. Átélhetjük, hogy a fűrészelt fenyő illatától miként jutunk el a letisztult és megszólaltatott hangszer hangján keresztül egy befelé indító és építő zenei megnyilvánulásig.

A romantika korabeli billentyűs terem betekintést enged a 19. század világába. A 200 éve született két új hangszer, a harmónium és a kettős repetálású mechanikával készült kalapácszongora fej-fej melletti fejlődésének legkiemelkedőbb hangszereit mutatja be a tárlat Erard, Pleyel, Deutschmann, Debain es Titz hangszerein keresztül.

Ebben a teremben a régizenében használatos fafúvós hangszerek világába nyerhetünk betekintést. A különböző furulyák meleltt láthatóak kevésbé közismert hangszerek, mint a görbe alakú krummhorn, az állati szarvból készült gemshorn, a klarinét őseként említhető chalumeau.